Éles Anett:
Téli emlék
Gyémánt kristályok ezrei este
lámpa fényénél keringőt jártak,
kíváncsi hold az utcákat leste,
és szőtt mindenre ezüstös fátylat.
Aranykoronát húztak a lámpák,
vigyázban álltak, őriztek minket,
jéghideg ujjak hópehely párnát
varrtak az éjnek, s pókháló inget.
Csendnek ölében aludt az este,
csillagvilágos vánkosa jég,
hótakaró alatt szusszant a teste,
ezer szemével hunyorgott az ég.
Roppant a hó, megtörtük a csendet,
faltuk a hidegnek hűs illatát,
csodáltuk a tájat, az isteni rendet,
lépteink lesték a hallgatag fák.