Éles Anett:
Téli emlék

Gyémánt kristályok ezrei este
lámpa fényénél keringőt jártak,
kíváncsi hold az utcákat leste,
és szőtt mindenre ezüstös fátylat.

Aranykoronát húztak a lámpák,
vigyázban álltak, őriztek minket,
jéghideg ujjak hópehely párnát
varrtak az éjnek, s pókháló inget.

Csendnek ölében aludt az este,
csillagvilágos vánkosa jég,
hótakaró alatt szusszant a teste,
ezer szemével hunyorgott az ég.

Roppant a hó, megtörtük a csendet,
faltuk a hidegnek hűs illatát,
csodáltuk a tájat, az isteni rendet,
lépteink lesték a hallgatag fák.