Éles Anett

Rab vitorlás

Nem fog szelet már a büszke vitorla rég,

és hangos jajszavaktól visszhangzik az ég,

búsan nyög a haza a Kárpátok alatt,

a szép vitorlavászon kettészakadt.

Fáradtan imbolyog, nem halad semerre,

nyikorog árbóca, teste láncra verve.

Odafent az égen sirályok sikoltnak,

siratója mind a dicső magyar múltnak.

Önző erők ütik, erősítik láncát,

haragos vizeken járja vitustáncát,

üvöltő hangjára már senki sem felel,

eltékozolt mezőn egy árva mén legel.

Megtépázott zászló lobog most a szélben,

gyarlóság és hamisság jár kéz a kézben,

az igazság könyvekkel máglyára került,

az egykor büszke nép most egymásnak feszült.

Javítsd meg, magyar kéz, széttépett vitorlád!

Szenvedtél eleget, dicső Magyarország!

Szabadulj, hiszem még: Erős szelek várnak!

Javítsd meg, magyar nép, büszke vitorládat!