Éles Anett
Rab vitorlás
Nem fog szelet már a büszke vitorla rég,
és hangos jajszavaktól visszhangzik az ég,
búsan nyög a haza a Kárpátok alatt,
a szép vitorlavászon kettészakadt.
Fáradtan imbolyog, nem halad semerre,
nyikorog árbóca, teste láncra verve.
Odafent az égen sirályok sikoltnak,
siratója mind a dicső magyar múltnak.
Önző erők ütik, erősítik láncát,
haragos vizeken járja vitustáncát,
üvöltő hangjára már senki sem felel,
eltékozolt mezőn egy árva mén legel.
Megtépázott zászló lobog most a szélben,
gyarlóság és hamisság jár kéz a kézben,
az igazság könyvekkel máglyára került,
az egykor büszke nép most egymásnak feszült.
Javítsd meg, magyar kéz, széttépett vitorlád!
Szenvedtél eleget, dicső Magyarország!
Szabadulj, hiszem még: Erős szelek várnak!
Javítsd meg, magyar nép, büszke vitorládat!