Mikor megszülettél, hát más lett a világ!
Máshogy kelt fel a Nap és nyílt minden virág.
Minden madár dalolt, s énekelt a fán,
még a Hold is csendben mosolygott le rám.

Apró kezek húztak, mellettem tipegtél,
szaladtál a széllel, mikor nagyobb lettél.
Papírsárkány kísért, bukdácsolt feletted,
mikor szellő szárnyán messzire vezetted.

Minden édes rajzod lelkemnek darabja,
féltett kincsét rejtve őrzi rég egy mappa.
Előveszem néha, homályosan látom,
összefut a könnyel a sok ákom-bákom.

Aggódok, féltelek, ugyanúgy, mint régen,
én vagyok a Napod bárányfelhős égen,
mikor kicsi voltál, fogtam a kis kezed,
hogyha elmegyek majd, szivárványod leszek.