Egy másik világ
9-16 éves gyerekeknek, vagy akár 99 éves korig, mert a felnőtteknek is szórakoztató
Ki ne álmodott volna egy különös világról, ahol furcsa dolgok történnek? Ki ne szeretne egy titokzatos világot felfedezni?
Nyisd ki a könyvet, és lépj be egy másik világba!
A könyv szereplői a nyári szünet idején furcsa kalandokba keverednek egy másik világban, ahol különböző rejtélyek megfejtésével kell megtalálniuk a gonosz által elrabolt különös erőt.
De valóban ez a célja az izgalmas utazásnak? Netán rejtőzik bennük valami, amire odaát nagy szükség van? Mitől különleges ez a négy gyerek? Ami ártatlan játéknak indul, komoly feladattá válik, s csak akkor juthatnak haza a másik világból, ha befejezik küldetésüket.
Ebben segíti őket Shira, aki még a legszorultabb helyzetben is mosolyt varázsol az arcukra, valamint egy titokzatos kísérő. Hogy kik is ők valójában, s hogy mi történik a másik világban, megtudhatjátok a könyvből…
SZIA! Egy varázslatos világba csöppentél, ahol megtudhatod, hogy léteznek-e szellemek, kik azok az álommanók, vannak-e még kalózok, és hová tűnhet hirtelen egy izgága vadászgörény.
Olvashatsz arról, hogy mitől is boszorka egy boszorka, mikor zöld a manók haja, miért ehetetlen az alma, és mitől ízletes a kávéscsésze. Új barátokat szerezhetsz, akik megtanítanak másképp látni a világot, hiszen sokszor NEM MINDEN AZ, AMINEK LÁTSZIK. Megismerheted a könyvek hatalmát, s ha elég bátor vagy, akár vérbeli kalóz is lehetsz…
A történet három tíz éves fiúról és egy nyolc éves kislányról szól, akik átjutnak egy másik világba, ahol furcsa és izgalmas dolgok történnek velük.
Dave Murray és Sue Murray gyakran járnak Pittsfieldbe a nagyanyjukhoz vakációzni, akiről úgy tartják, hogy boszorkány. Amikor szüleikkel együtt ők is az amerikai kisvárosba költöznek, nehezen illeszkednek be az új közösségbe, megtapasztalhatják a gyerekek csúfolkodását. Az iskola rosszcsontja és annak bandája állandóan borsot törnek az orruk alá. Egyedül Kevin Birdsley és James Collman állnak ki mellettük, akikkel még a nagyanyjuknál töltött vakációzások alkalmával kötöttek barátságot.
Nagyanyjuk, Molly mama váratlanul meghal, s a családra marad a könyvgyűjteménye. Ő maga is írt egy könyvet, amelyet szintén családjára hagyott, ezt azonban nem találja senki.
Dave, aki megszállott könyvolvasó, egy régi faládában talál egy érdekes könyvet, ami az első fejezetnél véget ér, nincs befejezve.
Egy játék alkalmával a könyv segítségével gyerekek egy furcsa „átjárón” keresztül átjutnak egy másik világba. A kalandok sora csak itt kezdődik.
Útjuk során sok segítőre és barátra tesznek szert, s rájönnek, miképp győzhetik le az arctalan gonoszt.
Shira, a kedves és bohókás álommanó, s a titokzatos fehérfarkas elkísérik őket útjuk során.
Megismerkednek a hírhedt Cápafoggal, a szerencsétlenül járt Fortunata kalózhajó kapitányának szellemével, valamint a hajó életben maradt legénységével, akik tiszteletbeli kalózokká avatják őket.
Eljutnak a manó megyébe, az álommanók varázslatos és furcsa otthonába, ahol különös lakomán vesznek részt.
Mikor visszatérnek a jó öreg Pittsfieldbe, megváltozik az életük.
A szereplők
Itt különféle jeleneteket válogattam ki a számodra a regényből. Ha ráhúzod a kurzort az illusztrációkra, akkor megjelennek a szereplők jellemzései
Egy másik világ
Egy másik világ
(részlet)
Amint a dzsungel közelébe értek, Jamie-t elfogta az aggodalom, hogy hogyan jutnak át a sűrű rengetegen. Titkon reménykedtek, hogy a jaguáremberekkel fognak összeakadni a kalózok helyett. Shirának az az érzése támadt, hogy most nem úszná meg, hogy főfogásnak feltálalják vacsorára. Megegyeztek, hogy Jamie nyakába ül ismét.
Már egy jó ideje bolyongtak a dzsungelben, csak úgy mentek az orruk után, s várták, hogy történjen valami, ami útba igazíthatja őket ezen a betájolhatatlan szigeten.
Sajnos nem az lett, amit vártak. A bokrok mögül, amelyeken a besurranó napfénynyalábok ujjai játszottak, a kecses jaguáremberek helyett félszemű Fekete Bill korán sem bizalomgerjesztő ábrázata bukkant elő. A kalózból épp elég volt egy is, érthető, hogy senki sem fogadta kitörő örömmel, amikor a körülöttük lévő bokrok mindegyikéből egy-egy marcona arc bújt elő. Hamarosan a kalózcsapat gyűrűjében találták magukat, és fogalmuk sem volt róla, hogy mit tegyenek.
Kevinnek megint eszébe jutott, hogy szólni kellene Cápafog kapitánnyal kötött ismeretségükről, hátha megkegyelmeznek, ha megtudják, hogy a kapitány él. Pontosabban nem él, mert meghalt és szellem lett, de ez a tény ebben az esetben szinte elhanyagolhatónak tűnt.
Mielőtt azonban bárki bármit is szólhatott volna egy ügyes mozdulattal mindannyiuk száját betapasztották. Reménytelennek tűnt minden. Shira csak a forró üstre tudott gondolni, amiben esetleg majd megfőzik, és szomorúan vette tudomásul, hogy ismét meleggé vált a helyzet…
A kalózcsapat vezére vérfagyasztó kiáltással adta tudtul ama elégedettségét, hogy sikerült a szökevényt kézre keríteni, mégpedig a cinkostársaival együtt!
– Tudtam, hogy ma fog valami történni! –mondta. –A vulkán kitörése az jelzi, hogy valaki kifosztotta a hűen őrzött ládikánkat, amelybe még magunk sem nézhettünk bele! Nem tudod, hogy ki volt?! –kérdezte gúnyosan a manó felé hajolva, de az nem tudott válaszolni, csak ijedten forgatta a szemeit.
– Cápafog megmondta, hogy a vulkán kitörése jelzi majd, hogy megtalálták a ládát! Azon a napon fog előkerülni a kincs is, előbb nem! Hát erre vártunk! Ti fosztottátok ki?!
Shira csak a fejét rázta. Nem tudni, miért gondolta, hogy a manó betapasztott szájjal válaszolni tud.
-Motozzátok meg őket!
A kalózok durván megragadták a foglyokat, és átkutatták a holmijaikat. Néhány szerszám, távcső, könyvek és egyéb tárgyak között előkerült a kristály…
-Mondtam nektek, hogy meglesz a kincs is! –kiáltotta, miközben a szemeihez emelve vizsgálgatta a kristálydarabot, amely világosan ragyogott.
-Úgy! Hát ez az értékes kincs, amelyet el akartatok rabolni! Halál rátok! –dörögte a vezér.
Elindultak a tábor felé, hogy ott kitalálják, hogy mit tegyenek a foglyokkal. A kalózok türelmetlenségükben meg sem várták, hogy odaérjenek, minden lépésnél taszítottak egyet rajtuk sürgetőleg, és jobbnál jobb ötletekkel álltak elő.
– Szerintem nyársra kellene őket fűzni, és lassú tűzön megsütni! Ez itt különösen finom lehet! – bökött Sue felé az egyik.
– Megbolondultál?! –korholta Fekete Bill. –Nem vagyunk kannibálok! –igyekezett elnyomni Patkányban az effajta késztetéseket, mert fogolyejtés esetén, mindig valami hasonló ötlettel állt elő.
– Én amondó vagyok –kezdte komótosan Mortimer – hogy kötözzük ki a sziklákhoz, aztán a többit majd elvégzik a keselyük! Ha-ha-ha !!
– Ez már jobban hangzik! –dörmögött a fejét vakarva Bill.
Shirának egyáltalán nem ez volt a véleménye, és a gyerekek sem találták jó ötletnek.
-És…és, mi lenne…ha…mondjuk, csak úgy szórakozásból…leengednénk őket a vízesésen? –kérdezte a Halszemű.
Erre már mindenki odafigyelt, mert ritkán szólt ugyan, többnyire csak nézett a kidülledő szemeivel, de ha megszólalt, mindig valami fontosat mondott.
-Ez tetszik eddig a legjobban! –helyeselt a főnök.
-Nekem is tetszik, Bill! –szólalt meg egy másik. -Rákötjük őket egy-egy tutajra, hadd versenyezzenek, ki ér előbb le a zuhatagon!
Erre már Bill meg sem tudott szólalni, mert a zseniális ötlettől könnybe lábadt a szeme, úgy elérzékenyült.
Forterland,
a másik világ