Nekem az ősz az összebújás,
védő öledben melegedés,
nekem az ősz a színkavalkád,
nem fájó, csodás elengedés.

Vadvörös csók az őszi szélben,
bíbor és arany suttogó fák,
ezüst alkony a tó vizében,
mézszínbe hajló lombkoronák.

De nagy festő a szép természet!
Könnyen varázsol ezernyi színt,
hűs paplannal majd betakarja,
tavasszal köszönt, újra, megint.

Nekem ő nem mostohagyermek, csodás színeit és hűvösét
imádom én – akkor születtem,
anyám vajúdta kisgyerekét.

Nekem az ősz szerelem évszak,
hozzád bújok, a fénye ölel,
nekem az ősz mézédes szőlő
csókja a számon. Isteni jel.