Tavasszal a napfény,
bomló rügy az ágon,
kék pillangó szárnya
egy gyönge virágon;
forró nyárban a szél,
hűs patak erdőben,
az ősz mézes csókja
egy érett gyümölcsben.
Kandallónak tüze
fagyos téli estén,
melengető kabát
fázó ember testén.
Szíved dobbanása
megőrzött örökre,
szemed mosolyában
lelkem fényes tükre.
Síromnál csak testem,
messze jár a lélek,
gondolj rám, mosolyogj!
Nem haltam meg, élek!