Éles Anett

Ott leszek

Ott leszek, hol langyos szél zörög,
mesét suttog a lombkorona,
és kincsek után kutatva száll
a mindenség selyemsugara.
Ott leszek én, hol szellő babrál
kócos bokrok ágai között,
hol csillagsátorba zárt égi
fény repked majd pilláid mögött;
vigyázva lépteid, a hangot
végtelen téridőbe zárva,
egy sosem múló régi érzés
mannáját öntve egy pohárba.
Ott leszek, hol egyesülnek majd
az apró részek az egésszel,
könnycseppek a mély óceánban
majd újraszületnek a vérrel.
Megtalálsz zenében, a táncban,
a zajban majd én leszek a csend,
meztelen ágon madártrilla,
és örvénylő káoszban a rend,
hűs hajnal és parázsló alkony
markába zárt cseppnyi ragyogás,
édes mosoly szádnak szegletén,
csak az leszek én majd, semmi más.