Éles Anett:
Méregpoharak
Méregpohárba keserű epe dől,
a testeken szürke, foszladozó rongyok.
Hová tart a világ? Igyátok! Igyátok!
Haldokol már az rég! Nyeljétek, bolondok!
Üres szavak esnek üres szó helyébe,
törmelékek között csak véres kabátok,
harcot lát, ki él még, nem is lesz itt béke,
töltsed csak a mérget, alantas pohárnok!
Gyermeket ne hozz így e romlott világra,
hol lelket rabol mindig, ki lélektelen,
és vállát rándító közöny lesz a gyámod,
tajtékzó gyűlölet már rég a lételem.
Húsba tép a bogáncs, harcmezők virága,
a béke reszket egyre túl a jéghegyen,
a poharakhoz meg méregfogat vernek,
és vérgőzös szemekkel isszák részegen.
Talán egyszer majdan, vadvirágok ringnak
az egykor aknamezős gyilkos föld ölén,
és az anyaméhből nyiladozó élet
mosolya virágzik a béke melegén.
Dobják hát a népek poharukat messze,
mit álnok hatalmasok egyre töltenek!
Ébredjen e világ egyszer majd egy jobbra,
hisz béke nélkül nem is vagyunk emberek!
Első közlés: 2023. november 23. Litera-Túra Művészeti Magazin