Éles Anett

Cipők

Macskaköves útra csorog
a sápatag Holdnak fénye,
koppan, riadtan meglapul,
csillagok csengő könnye hull
az utca meggyötört kövére.
Soha nem feledett képek.

Millió cipőnyom jajong,
tűsarkak vájta mély sebek
tipegnek, szaladnak messze,
mikor sikoltó keresztre
hajolnak sötét fellegek,
ijedt lábnyomokba lépnek.

Dohos fal izzad álmokat,
sötét pincében kísértet,
sok lélek rég messze jár már,
és mint cipők a Dunánál,
az emlékük visszhangzik. Csend.
Az utca kövére égtek.

Első közlés: 2023. november 23. Litera-Túra Művészeti Magazin