Éles Anett:
Bezárva

Beléd szorult a szó – a száraz falat –
nyelvedet karcoló sovány eledel,
rágni szeretnéd, de torkodon akad,
és ne hidd, hogy nyelni, tűrni mégis kell,

mert kirakatmosoly itt a nagy semmi,
a steril élet egy magányos zárka,
illúzió már csak embernek lenni,
tested a valóság börtönruhája.

Ha lángol a rét, hát majd tüze éget,
de messze még onnan a gyenge faág,
magadnak hazudni megtanít téged
a magzatpóz magányba zárult világ.

Zöldellt a mező, de most már nincs semmi,
csak félelem téglákból épült falak,
csilingel zsebed – a béred most ennyi -,
és ellopott életed másé marad.