Éles Anett
A tű fokán
Valamikor valahová
zengő hangú szél visz el,
és az esti csillagmezőn
ott ragyog ezernyi jel.
Jelek szárnyán, angyaltollban
megfürdök egy hajnalon,
amikor az ég meghasad,
a szép ruhám itt hagyom.
Angyalszárnyú tollpihében
hófehéren csillogó
harmatcseppnek fénye ragyog:
láthatatlan látható.
Kócos hajam szél viszi el,
csillag fénye hull reám,
és az öreg téridőben
megcsókol egy angyal lány.
Egyszer majd e más világban
napfény létnek tű foka
súlytalan kis kincseimmel
végre elvezet haza.