Éles Anett

Rózsákat kiáltok

Rózsákat álmodok. Tövis nélkül. Van elég

szúrós szem úgyis a világban. Sivatagot

táplálni, karcos homokot szórni könnyebb, mint

lélegző oázist ültetni dűnék között.

Rózsákat kiáltok! Vad, vörös rózsákat, mert
a szelídeket talán észre sem veszik majda ködfátyolosan pirosló szemek.

Rózsákat rajzolok, a bőrödre égetem

illatát, számolom meg nem tett lépéseid.

Fogadod vagy sem, a virág ott virít majd az

ablakodban, csak ki kell nézned, és szirmain

meglátod talán a melengető élet szép

aranysugarait. Ott lesz e csodában majd

élet és halál egyetlen gyökéren.

Én szócső vagyok csupán, Isten üzenete

siklik rajtam végig, mint a villám, melyet majd

földbe vezet egy gyönge test. Egészen eléd.

Illatos szirmokat seper a szél, csak végig

kell menned rajta, hogy zöld oázist álmodj e

szegény és szenvedő Földnek egyszer majd te is.

Akkor majd újra eggyel többen leszünk.

Isten tenyerén.

További felnőtteknek szóló verseim