Szerző: Éles Anett | máj 8, 2024
Éles Anett Egyedül Patakban fáradt nap fénye csillan,indul a reggel, s vacogó kabátringatja gyermekét lassan a parkban,és álmodja vissza rég otthonát. Kakaó melege száll, ahogy érzia gőzölgő zsemléknek friss illatát,hallgat a csöndben, és mint aki félti,szorítja...
Szerző: Éles Anett | máj 7, 2024
Éles Anett Látod-e? Hát látod-e még az út végét vándor, mért’ meghalni készült jó ősatyád? Ezernyi szenvedés baljós árnyaknak hamvait hinti a jövő terád. Hát látod-e már a kifosztott léted, hogy eltűnik sorban ezernyi kincs? Késhegynyi mondatnak felkarcol éle, jó szó...
Szerző: Éles Anett | máj 7, 2024
Éles Anett Valaki zörgetett az ablakon Valaki zörgetett az ablakon. Kaparászott a csend csontos ujja, a függöny mögül árnytalan lengett az éjjel hollófekete haja, valaki halkan zörgetett újra. Valami koppant az ablak alatt, sohasem volt, de ismerős érzés, bizonyosság...
Szerző: Éles Anett | máj 7, 2024
Éles Anett Tövisbetűk Fájdalmas tüskékből szép rózsát nevel, fátyolos hangon szakad sóhaja fel, napfényt álmodik a sötét felhőkre, és fáradtan köp a szürke cipőre. Mennyit kibír. Dörzsöli, hátha lesz még némi fénye, csak szemében él féltett reménye, és megcsillan...
Szerző: Polgár Ági | ápr 30, 2024
Éles Anett: Méregpoharak Méregpohárba keserű epe dől,a testeken szürke, foszladozó rongyok.Hová tart a világ? Igyátok! Igyátok!Haldokol már az rég! Nyeljétek, bolondok! Üres szavak esnek üres szó helyébe,törmelékek között csak véres kabátok,harcot lát, ki él még, nem...
