Készülődik türelemmel,
komótosan nyalogat,
szíve telve szerelemmel,
ásítozik nagyokat.
Bundát tisztít, bajszot fényez,
tejfölt nyal a szájáról,
kunkorodó karmot élez,
nyavicskolna bájáról.
Szép a teste és a szőre
egészségét hirdeti,
hosszú bajszát és a körmét,
itt mindenki ismeri.
Félelmetes karma villog,
ahogy köszörülgeti,
ellensége eloldalog,
hogyha nem, hát kergeti!
Főnyeremény lehetne ő,
cicahölgyek számára,
nincsen szó rá – odaillő –
ezerféle bájára.
Kandúr Károly udvarolgat,
sündörög és kerülget,
örülhet, hogy dorombolhat:
cicalányhoz leülhet.
Szerelmesen dörgölőzve
hízeleg és bókol ő,
hadd lássa a szíve hölgye:
mily elegáns szerető.
Mit neki a fényes bunda,
karmok és a macskajaj!
Hős szerelmes szájáról
elhangzik egy macskadal.
Erre aztán megébred a
szomszéd mérges kutyája,
kandúrunk meg illa berek,
köd előtte, s utána.