Belebújt a Nap a tóba
Anya ölelése
Anya ölelése olyan, mint a méz,
én vagyok előtte, bárhová is néz.
Szoknyáján én csüngök, lábát ölelem,
néha lépni sem tud, rám szól: türelem!
Anya ölelése olyan, mint a rét,
tarka virágillat járja át kezét.
Anya illatában úszok boldogan,
örülök, hogy ölel, és most nem rohan.
Nem főz most, nem is mos, nem is takarít,
anya ölelése mindig felvidít!
Ölébe bújok én, el nem engedem,
édes jó anyámat én így szeretem!