Éles Anett:
Szabadság

Száll a sólyom fenn az égen,
csillagfényes égi réten,
ahogy lebben fent a szárnya,
könnye hull a szép hazánkra.

Magyar honra hullik könnye,
súlyos teher alatt nyögve
elgyötörten ország szenved,
béklyójában forr a nemzet.

Összeszorul puszta ökle,
átok száll az újszülöttre,
lánca zördül -mindhiába-,
álmodik, de rabság várja.

Száll a sólyom, messze szállna,
hívja vissza kis hazája,
tüzet hozó szárnya alatt,
szakadatlan lángol a nap.

Lángol a nap szakadatlan,
mint egy forró, égő katlan,
dobban a szív, lobban a szó,
hitet, szabadságot hozó!

Hozzon hittel szabadságot,
tiszta, fényes, új világot,
esküszünk az igaz szóra,
bilincs minden elnyomóra!

Száll a sólyom, velünk szállhat,
meggyógyítjuk szép hazánkat,
hiszen olyan régen várta,
lobogjon az égi fáklya!

Forró hírét vigye a szél,
hősök dala ekkép mesél,
esküszünk a szép igére,
a magyarok Istenére!