Éles Anett

Anya, ne sírj!

Édesanyám, ölelj magadhoz, úgy félek!

Köröttem vicsorgó, ismeretlen lények.

Fog-e még a világ szeretni majd megint,

Eljön-e a szép nap, az égi csend ott kint?

Anya, messze van már a megszokott szobám,

a játékok is várnak biztos még reám.

Itt hideg van nagyon, de két karod meleg,

anyukám, örökké majd hadd legyek veled!

Anya, szépen kérlek, úgy ölelj magadhoz,

mint ahogy a fűszál simul a tóparthoz,

ahogy tenger dajkálhat sok homokszemet,

anyám, úgy ölelj át, úgy szeress engemet!

Anya, előttünk az út merre kanyarog?

Jó, hogy majd vonattal megyünk, s nem gyalog.

Hol van az apukám, és mikor kérdezlek,

homályos szemedből a könnyed miért pereg?

Oly reszketeg szemed tükrében a nap,

de ne szomorkodj, én majd megvigasztallak!

Odabújok hozzád, és átölel a fény,

ahogy szép sugára, pont úgy szeretlek én!